03-ANNA & THE BARBIES VAN AZ A DAL LYRICS

Intro:
Egyszer valamikor,
De talán még nem is oly rég,
Volt egy elveszett rét....
Oda egy patak mentén mentem én,
S velem a kérdőjelem a fejemen....

Verse1:
És nemsokára jött rét, vele jólét,
Napsütés és szép türkizkék lepkék,
Egy kis időre jól lettem ott tőle
Egy mohás fa oldalának nekidőlve....
De a de sanda szándéka randa esőfelleget
Teregetett szét a rét felett, a nap lehet, hogy
Nem kapott elég teret, mert elfutott, és akkor engem
Otthagyott perceken belül a réten egyedül,
És a fák megmondták, baj lesz,
Nagy zuhé, zivatar, villámlás, jaj lesz
Nekem, meg szegény fejemnek, no meg
Szegény kérdőjelemnek!
És lett ott csönd, és remegés, félés...
És jöttél Te, a reménytelenségnek közepébe,
Egy fakarddal, megmenteni engem
Egy kis hülye dallal:

Bridge:
La-la-la-la, te énekeltél,
La-la-la-la, én meg hallgattam,
La-la-la-la, lassan éreztem már,
La-la-la-la, minden rendben van.

Verse2:
Most meg megy a metró velem,
Azt hiszi, visz, hagyom, higgye,
Legyen neki igaza,
Hazafele úgysem visz
Ez a csuda-fura mély alagútú út,
Ott szemben félve fut visszafelé,
Kicsi álom-mások képe,
Kénye-kedve vihetne akár a pokolba,
Földalattibb már az sem volna...

Bridge:
La-la-la-la, te énekeltél, ...

Refr.: már messze jár az a nap, az a nyár,
De én tudom, még van egy dal, van egy rét,
S te ott vársz majd rám.

Verse3:
(hooooold it!)
Na, most kéne kard ide, fából,
Hogy megszabadítson a mából...
Lassan összefolynak a falak, fény-halak,
Kavarog a gyorsfolyású patak... (And march!)
Na, most kéne, hogy jöjjél Te,
A reménytelenségnek közepébe,
Utat törve egy fakarddal,
Megmenteni engem egy kis hülye dallal.

Refr.:
La-la-la-la, te énekeltél, ...